Szarvas a Dél-Alföld gyöngyszeme. Csodálatos természeti adottságokkal rendelkező vízparti kisváros. Életében meghatározó szerepet tölt be a Szarvas-békésszentandrási Körös-holtág. A csaknem 30 kilométer hosszú víztükör hazánk ötödik legnagyobb állóvize. A Körös-kultúra leleteinek tanulsága szerint a ma 18 ezres település környéke az őskor utolsó évezredétől folyamatosan lakott volt. Régészeti emlékei között legjelentősebb az avar kori tűtartó, amely rovásírása révén egyik legfontosabb hazai nyelvemlékünk. Szarvas neve először Anonymus krónikájában fordul elő „Mons Cervinus”, azaz Szarvashalom alakban. A középkori falu életére utaló első feljegyzések 1284-85-ből valók, amikor IV. Kun László királyunk több rendeletét Szarvashalomról keltezte. A török időkben a hódoltsági faluvá lett Szarvas jelentősége megnőtt, a törökök palánkvárat emeltek a fontos folyami átkelőhely védelmére. A többször gazdát cserélt várat 1685-ben egyetlen rohammal foglalták vissza véglegesen a császári csapatok - soraikban a nevezetes Petneházy-ezreddel -, majd 1686 pünkösdjén felégették és lerombolták. A lakatlan pusztává lett vidéket 1722-ben báró Harruckern János György kapta meg Bécstől. Magyarország felvidéki vármegyéiből, Nógrádból, Gömörből, Abaújból, Zólyomból, valamint Csabáról és Pest megyéről telepített Szarvasra 34 jobbágycsaládot. 1767-ben került a fiatal mezővárosba a Szarvas újkori történetét leginkább meghatározó evangélikus lelkész és agrárreformer, Tessedik Sámuel. 1780-ban megalapította Európa első gazdasági iskoláját. A fiatal mezőváros fejlődésnek indult. Utcáit 1824-től szabályozták. 1847-ben Réthy Lipót itt alapította meg Békés megye első nyomdáját. Az 1848-as szabadságharc idején rendezett tanácsú város 1872-ben elveszítette városi címét, csak 1966-ban kapta végleg vissza. Iskolaváros és agrárjellegét napjainkig megőrizte, ugyanakkor az utóbbi években dinamikus fejlődésnek indult. A város jelenkori történelméből kiemelkedik a Magyar Millennium éve, ekkor született meg az önálló Tessedik Sámuel Főiskola, az önálló színház és 2007. június 17-én a Békés Megyei Közgyűlés Szarvason, Békés megye millenniumi napján állíttatta az Ezredéves Emlék című, a magyar Szent Korona legendáját megjelenítő oszlopot. Szarvas neves szülöttei Székely Mihály, az első magyar pilóták egyike, dr. Melich János, a szlavisztika világhírű professzora, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Ruzicskay György festőművész, Kékesi László bélyegtervező, Melis György operaénekes, valamint Itámár Jáoz Keszt kiemelkedő izraeli költő. A város bővelkedik látnivalókban. Legnagyobb nevezetessége az Arborétum, valamint a Történelmi Magyarország közepe, amely egyben a Kárpát-medence mértani középpontját is jelenti. A város közepén áll az 1812-ben épített római katolikus templom, az Árpád Szálló 1896-ból, a Tessedik-akácfa, a Mittrovszky-kastély és az egykori Bárány Vendéglő épülete. Az evangélikus Újtemplom 1895-96-ban épült. Népi értékeket őriz a Szlovák Tájház. Az Anna-ligetben működik a volt Csáky-Benz-kastélyban a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága és egy termésszettudományi múzeummal felérő Látogatóközpontja. A Vajda Péter utcában áll Bajcsy-Zsilinszky Endre szülőháza. Szarvas legrégibb templomát, az evangélikus Ótemplomot Tessedik Sámuel építtette 1786-88 között. A Körös-parti Bolza-kastély 1810 körül épült. Lépcsősorain áll a capitoliumi farkas egyetlen, mérethű magyarországi másolata. Az Erzsébet-ligetben működik a Ruzicskay Képtár. A város egyedülálló ipartörténeti műemléke az 1836-ban épült szárazmalom. Emlékek egész sorát kínálja a Tessedik Sámuel Múzeum gazdag régészeti, néprajzi és képzőművészeti anyaga. A város attraktív látnivalói az Amatőr Fogathajtó Bajnokság, a nemzetközivé szélesedett Aratóünnep Ezüstszőlőben, a Suttyomba Nemzetközi Népzenei Fesztivál, Szarvas Város Napja, Szent István Nap, a Körös Napok Művészeti Fesztivál, valamint a testvérvárosi találkozóval egybekötött, egyben a város legnagyobb turisztikai és gasztronómiai élményét kínáló Szarvasi Szilvanapok.